Csak hullj, Eső!
Árvizes nyári Zápor!
Ha kínos éjszakán
permetezve percegsz
és zúgva zuhogsz
és dörmögve dörömbölsz
szobám ablakán,
ez lesz az álmaimhoz
a legillőbb zene.
És mikor reggel
dúltvonású, keserű arccal,
fáradtan
kiállok majd a házunk elé,
s nekidülök a falnak;
hullj rá a homlokomra,
áztasd meg két orcámat
nagy meleg, édes, dús patakkal,
Te tiszta, nyári Zápor!
Én meg mentegetőzöm majd
a járó-kelőknek,
hogy nem könny, nem sírás,
csak Te vagy az,
a Lélektermékenyítő,
a Fájdalomöntöző,
a negyvennapos Vízözön!