Az ucca során
pucér oszlopok merednek az égnek,
a nappal szín-világos,
s a lámpák sorban égnek, –
a lámpák mégis égnek.
A járó-kelők rájok csodálkoznak,
hogy mire kell ez így
és kérdezgetik meg-megállva:
máglyák tüzénél
mire a mécses
világos nappal
mire a lámpa?
(És én kérdezem önlelkemtől:
Tán így tetszel magadnak?
Mit akarsz kicsi mécses lelkem
ezzel a kínzó ragyogással
mikor Napok is vannak?...)
Az ucca fölött
nappali fényben álmodik az ég,
meg a sok fehér felhő,
s a lámpa egyre ég,
a lámpa mégis ég.