Miért van az, hogy már a nap is büntet
s le kell hajtanunk némán a fejünket?
Miért van az, hogy keserű a mézünk
s imádón néha mély szemekbe nézünk?
Miért van az, hogy nem ismernek minket
és nem látják meg piros szíveinket?
Miért van az, hogy mások olyan mások
és megcsalnak a legszebb álmodások?
Miért van az, hogy a szél fákat renget
s az Isten esőt, könnyet is teremtett?
Miért van az, hogy bús fátyolt az éj vet
és megátkozunk mindent, ami élet?
Miért van az: ha letünt nyári napjuk,
a hulló szirmot mégis megsiratjuk?