Most felveszem a ceruzát
És siklatom a lapon át,
Futva, serényen.
Nem heverészek puha ágyon;
Valahogy szörnyen írni vágyom,
Futva, serényen.
Elszundikálni buta vétek –
Addig írhatok, amíg élek,
Futva, serényen.
Egyszer majd úgyis jön a Bánat,
S én kiejtem a ceruzámat,
Csöndesen, árván – –