Kacagva jönni, mint Apolló,
nap lenni, izzó lángfogat –
Búsan menni, mint halk apáca,
aki beteget látogat.
Muzsikálni, mint Orpheus,
vicsorító száz szörnyetegnek;
Tűzcsóvát vetni Tyrtaiosként,
ahol a győzelmek születnek.
Lenni utolsó Mohikán,
verten haldokló zord varázstól –
Futni a levél-zörrenéstől,
mint Bakonyerdőn Rózsa Sándor.
Állni merengő Mariusként,
mikor az alkony vérveres, –
vágyni, égni, mint Cleopatra,
sziklát törni, mint Herkules.
Sírni: Wilde Oscar börtönében.
Emléket rakni nagy halomba...
És sűrű magány éjszakáján
úgy halni meg, mint Szép Ilonka.