Feszülő bánat ólomzubbonyában
Kimeredt szemmel, segélytkeresőn
Téged hívlak testvér, hogy mondj mesét.
Beszélj a bús királyfiról,
Akinek nem vala országa
És elvesztette kedvesét
és egyszer mind a kettőt megtalálta.
Beszélj a nyárról és a régi fényről,
Kalitba elbujt kicsi kék madárról,
A Szépségről és a vándorlásról,
És mindenről, ami kétségbeesést öl.
Beszélj hegyekről,
Hol nyári csókok zürje rengeteg
S ujjongva zúg a téli fergeteg.
Mondd el, hogy minden, minden visszatér:
A láthatáron lefutott szekér,
S lelkemről letünt édes száz titok.
Mondj mesét testvér.
Ugyse hiszem... De legalább sirok.