Mikor az égen felhők járnak,
a hegyek olyan különösek;
egyik csúcs fényes,
másik csúcs sötét.
Ott jártam a hegyek között:
nagy bánatom volt,
hát sírtam, –
aztán lelkemnek nagy üres lapjára
tompán lüktető ütemeket írtam.
És arra jött egy leány
– a szeme fekete –
szökkenve ugrott
lefelé,
trillázva lebbent kőről-kőre
ruhája fodra kacagósan lobogott
s frissen tört ággal csapkodott
hátra, előre...
Szomorúan néztem utána
mint kinek bánat tépte köntösét
s a hegyekre gondoltam:
egyik csúcs fényes,
másik csúcs sötét...