Kolozsvárt a Mihály templomban
most üt delet a toronyóra –
Párisban most vár valaki
narancsizű jó őszi csókra.
Szatmáron esik az eső,
fut az idő, pereg az orsó:
Fonnyadt levél a halott parkban
most hullott le a legutolsó.
Miért ölel ez az üresség
hidegen és hurkot-vetőn?
Miért ez a nagy őszi csend?
Miért e bús hely: temetőm?
Hiszen valahol messzi ajkat
a vágy karmin-pirosra fest, –
hiszen van kolozsvári bál
s őrült táncot jár Budapest!
Van Páris, New-York a világon,
napos India, szent hegyek!...
...Kis karkötő órádra nézel
és én még mindig nem megyek.