Nővérke! Kell-e őszirózsa?
Sejdülő buta kis titok,
vázából néz és sírva kérdi:
hogy úgye levelet irok.
Nővérkém, kell-e őszirózsa?
Arcom tenyerembe csapom
és szégyenkezve, törve vallom,
hogy nincsen szegfűm, pipacsom.
Nővérkém, kell-e őszirózsa?
Nincs egyebem az ég alatt,
de vajjon megbecsülöd-e
ezt az egyet, mi megmaradt?
Acélhideg vak őszi égből
a hűvös eső megered
s ilyen végtelen bánatestén
küldhetnék-e, jaj, egyebet?
A szél dúdol, az eső koppan,
az ablakomat mossa, mossa...
Nővérke, adjam-e a lelkem?
Nővérkém, kell-e őszirózsa?