Barátaim, most őszintén beszélek
Ti úgy hiszitek: közel vagytok hozzám,
mert minden reggel felétek megyek
és kezet fogunk háromszor naponta.
Ti azt hiszitek: közel vagytok hozzám,
mert lányok előtt ügyetlenül hajlok,
s ha nagyon sokat pengetem a lantot,
kiserked a vér ujjaim begyéből.
Lássátok, milyen szörnyű tévedés
Fáj a szívem, hogy kicsinyesnek láttok,
s hogy nem tudjátok: a folyam színe
hideg hullámú mélységet is titkol.
Menjetek csak ki holdas éjszakán,
mikor súg-búg az alvó végtelenség
és minden olyan rémületes néma,
s ezüst holdfényben bólongnak a nyárfák.
Milyen közel van hozzátok az árnyék,
mellettetek áll, monoton beszél,
reátok simul, sarkatokban leskel –
– s a holdvilág csak messziről zokog.