Tele haldokló vággyal a szívem
s künn az erdőn halkan jön az ősz.
Kék pára repül a mező felett,
a szívem ma olyan, mint az ősz.
Nagy álmok kettétörve pihennek,
a vágyam elmúlt nyárról dalol.
A ködös nagy messzeségbe nézek,
és érzem, hogy várnak valahol.
Az emlékeket szétteregetem,
– megannyi fehér rózsaszirom. –
Egyenként rájuk simul a kezem,
– az emlékeket mostan siratom. –