Azt kérdezted a múltkor,
hogy mért vagyok bolond:
minek ugrálok néha,
mint táncos kis kobold?
Hajnalban koszorút
virágból mért szedek,
s mért szorítom meg néha
forrón a kezedet?
Azért kedveskedem,
hogy kérjek valamit,
amire más nem képes
és senkisem tanit:
Gyere el egyszer hozzám
és töröld le a port
könyveim nagy polcáról,
amit rája sodort
az idő és a távol –
Gyere el egyszer hozzám!
Nem nézhetem a port
hogyan fakítja át
a tündöklő meséjű
Ezeregyéjszakát
és könnyem is pereg
és a szívem is éget
ha elaggulni látom
az Andersen meséket.
S csak kérdezd, mint a múltkor,
hogy mért vagyok bolond:
minek ugrálok néha,
mint táncos kis kobold?
Hajadba koszorúnak
virágot mért teszek,
s mért szorítom meg néha
forrón a kezedet?
Gyere el, s akkor minden
mese-alakot ölt
és fel-fel kacagunk,
hogy szebb legyen a föld
és jázmin-csókú angyal
jön el értem, meg érted...
...Erőtlen, elhaló
bolondos versike
és nem nekem való –
Ugye, hogy meg sem érted?