Nem, nem!
Nem vágyom ülni tivornyás várban!
Hagyj arra járni, hol eddig jártam.
Nem, nem!
Csukott szemekkel török előre,
havas hegyekre, titkos tetőre.
Nem, nem!
A csókok dalát még el nem zengem!
az a rab-ének szunnyadjon bennem!
Nem, nem!
Talán majd egyszer: – egy kicsi halk nesz –
de az a dal, jaj, a búcsúdal lesz.
Nem, nem!
Csak akkor, csak akkor mutatom kincsem,
de azt se hallja, csak a jó Isten.