Feledjük most a sírokat,
mit lelkeink az ábrándoknak ásnak:
Hagyjunk békét a sírva vigadásnak!
Előttünk áll az életünk
s a jövő nyárnak muzsikáló gondja
százezer kincsét ütemre kiontja.
Fogjuk meg egymásnak kezét;
kezdjünk életet remegőn és halkan
– tavasz dobolást, tücsökzenés dalban!
Aztán egy szilaj mámorost
huzzon a cigány énekünkre tusnak:
víg köszöntőt az édes márciusnak!