Majd nemsokára, egyszer,
ha többé fel nem támaszt
se imádság, se vegyszer,
közel-távol jövőben
megállsz egy sírkeresztnél
a dombos temetőben,
hol annyi a fenyő
és halkan olvasod nevem:
Dsida Jenő
egy kicsikét szepegve
jusson majd az eszedbe,
hogy forró volt a szám
és igazán és igazán
Szerettelek...