Skip to content
1907–1938

Magányos erdei házban

Jenő Dsida

Már a nap tovatűnt. Suhogás, zuhogás. Mi lehet odakünt? Fekete éjszaka.

Nem félek, remélek... Érzik a vér szaga. Valaki odakünt kopog és topog és

hallgatok: tovatűnt. Megölni ki akar idegen? Idegem csupa vad zivatar.

Puha csönd. Künt pedig suhogás, zuhogás. Ablakom zörgetik. Talán már ég a ház.

Kimenjek? Ne menjek? Valaki kaparász. Kezem a biblián, bús lélek, úgy félek!...

Ki lehet? Mit kiván? Valami csúnya bűnt koholnak. Loholnak, suttognak odakünt.

Félelmes, rút titok. Miatyánk... Miatyánk... Egyszerre kinyitok: – Hahó, ki volt!? –

Csönd. Varázs. Hallgatás. Köszön a sunyi hold.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Magányos erdei házban · Jenő Dsida · Poetry Cove