Lámpákat gyújtok néptelen városomban.
Te látod messze az apró, piros és zöld
és sárga lángokat, próbálod megérteni
őket, de nagyon mesze vagy. Legszebb
házamban vetettem ágyat neked, illatos
vizet öntöttem a korsókba és a tálba.
Te nem ismered ezt a várost, nem tudod:
mi van benne és mi hiányzik.
Minden, amit mondok, vagy teszek:
egy-egy lámpa az irdatlan messzeségben.
Szánalmamat elébed küldöm az országútra,
számolja, számolja a kilométerköveket
s egy útmenti bozótban alva talál.