Tűntek, futottak a garázda
napok, s te olyan egyedül – – –
De most már pajtás, ne búsulj,
hogy a sors emigy elhibázta.
Olyan gyönyörűen kísérted
sok délibábos álmodat – –
most emeld fel a fejedet,
s légy sötét, hűvös Éj-kísértet!
Barna-ívű erős kezeddel
fojtsál el minden kitörést,
s gondold el: a visszapréselt könny
mindenkit titánná keresztel.