Kicsi borzas, szürke ló ficánkol
alattam. Mindenütt megolvadt,
csak a dombok oldalán fehérlik
egy-egy havas folt, a tűzgolyó
lehullott nyugaton s tiszta, csípős
a levegő. Fehér sorompókat ugratok
át s apró, gyors patakokat.
Sohasem leszek szomorú többé,
lélekben van a szabadság és a
gondolatban. Hó, Borzas, állj meg! –
úgy örülök, hogy rájöttem erre...
Mély csend van, egy csónak siklik
messze, a Maros megdagadt vizén.