A lélek-csók, a Szépség sem örök,
csak vérpocséta, melybe betaposhat
bárki s az uccán gőzölögve poshad,
míg be nem isszák ragadós rögök.
Kicsi Szépemmel, mely percente hűl ki,
én sem vagyok, csak készülő halott,
akinek perverz vágya adatott:
Kitátott mellel elétek feküdni.
S ti, pompás jóbarátaim, akik
engedve éhes, furcsa kandi kedvnek,
eljutottatok most e szavakig,
nem vagytok se többek, se kevesebbek
a féregnél, mely testemben lakik
és holt ajkamról szívja majd a nedvet.