Ugy-e, leszek még én is boldog egyszer?
Pirosfedelű házikónk lesz
valahol messze innen,
ahol szabad lesz újra hinnem
s a ház elé virágot ültetünk.
És lesz egy kicsi kertünk is nekünk.
Nem lesz más benne, csak cseresznyefa,
mely kora reggel már arcomba pislan
s bolondos, édes késő áprilisban
sziromesőben ismételgetem
a legdrágább nevet,
mely örökké nevet:
Cseresznyevirág!
Ugy-e, leszek még boldog én is egyszer?
Istenem, mikor vad kételyek rágnak,
vedd ezt a verset szelíd imádságnak.
Add, hogy úgy legyen. Ámen.