Ugye Istenem, nagyon nagy dolog,
mikor az ember 18 éves lesz
és buta szíve lázasan dobog?
Mikor repül a nagyvilág felett
s rövid röptében sírva veszi észre,
hogy árvának és búsnak született.
Mikor a szívünk szörnyű, szörnyű rossz
és józanodva zuhanunk a vízbe
mint szép hajdani, próbás Ikarosz.
Mikor mártírrá kínoz a hitünk,
mikor tudjuk, hogy ezer kínok árán
a mások terhén mégse könnyitünk.
Mikor az ajkunk panasszal dohog,
s tizennyolc évünk sóhajt, sír az égre, –
Ugye Istenem, nagyon nagy dolog?