Be szép, be kedves!
Tágranyilt szemekkel
lapozok este, lapozok reggel
a nyüzsgő rajzú, tarka képeskönyvben:
Ez itt bohócos,
ez lobogó, léha,
ez itt borongó, mint jó magam néha
ez meg Rómeót játszik minden este.
Ni, ez diák tán!
Messze-szürke vészen
tünődik, amíg könyvet tart kezében. –
Az a másik tán iskolás leányka.
Füstölgő kémény,
ezerkürtű város –
falu, magános, girbe-gurba sáros, –
kardos mundér és vasvillás daróc.
Be szép, be kedves!
Sohasem unt játék,
a jó Istentől gyönyörű ajándék,
finom vonalú, tarka képű album!
De én tudom csak:
be nehéz a dolgom,
ha nagy álmaim táltosát megoldom,
s a csodás képet mégis el kell hagyni.
Mert a sors ilyen
leborul az este
és minden napunk új színűre festve
és minden reggel új-új fejezet;
Elgyönyörködve
nagy-ámulva nézzük,
s álom-mesékkel magunkat igézzük,
s egyszer kopottan földre hull a könyv.