Havasi ember – kis mokány lován –
A hófuvástól hunyorog vakon.
Kocog az éjbehajló útakon
s pipára gyújt vén taplón és kován.
Sötét erdő borzong hallgatagon,
fehér mező a holdas ingovány:
távol hegyekből néha egy sovány
ordas cselleng a friss csapásokon.
A szalmás viskók görbe ablakából
kis mécsek fénye hull az útra körben,
a kastély-ablak köztük szinte lángol...
A vén pap ácsolt asztalára törten
olvas és fölrezzen a Bibliából,
ha orvvadászok puskahangja dörren.