Fáradtan jövök a mezőről.
A görbe hold piros sugara
beragyogja magányos házamat.
s íme, lábnyomok fénylenek előtte.
Rozsdás kulcsom nyiszog a zárban,
de a meszelt fal ünnepi fehér,
de a küszöb tisztára súrolt
s furcsán csillog a kopott kilincs.
Meleg fogad és hervadó illat.
Régi fényképek szeme villog.
Hangosvidáman pattog a tűz
a kemencén. Ki rakott tüzet?
A lámpában új olaj serceg,
ágyamon friss, fehér lepedő
hívogat. Nini, dombos párnám is
fehér. Ki vetett ágyat?
Asztalomon kinyitott könyvek,
elhintett virágok derengenek
halványan, mint a jó álmok,
melyeket hajnalra elfeledünk.
A piros hold ring, száll az égen,
beragyogja magányos életemet.
s én tünődve ülök ágyamon:
Ki járt itt? Istenem, ki járt itt?