A szemek fénye csupa réveteg
a légyzsongásos poros tanteremben.
A levegő beteg.
Meggörnyedt hátak, elhamvasztott lázak,
valami zsongás, dünnyögés: –
– tán légy került a pókhálóba,
tán magyaráznak.
Távol rejtelmes tölgyfa erdők
összeborult, suttogó lombján
feketerigók fütyürésznek
és sír,
és sír,
zokogva sír
a szent, a volt-hatalmas
a megtagadott Őstermészet.