Van úgy, hogy néha sírni kell
s szívünkbe körmét bánat ássa
és nincs okunk a kacagásra
és becsukjuk az ablakot.
Van úgy, hogy néha kacagunk
és víg-magunknak nincsen őre
és kicsordul a könnyünk tőle,
pedig oka: csak álmodás.
Van úgy, hogy tollat emelünk
és hozzáfogunk verset írni,
s egy-egy életet akarunk
belekacagni, belesírni! –
Mikor előttünk kész a munka,
szomorún, szépen összehajtjuk
és betesszük a fiókunkba.