Minden szív külön bolygó, égitest
és annyiszor jön új nap,
ahányszor a szív fordul önmagában.
A napok egyre múlnak.
Minden szív külön óra, szuverén.
Míg földi percek szállnak:
külön év, külön időszámítás
s öregszik önmagának.
A gyors szívekben napok telnek el
az álmoktól a hangig –
Petőfi ötszáz évet élt talán
és Ady kétszer annyit.
Minden öt percben egyszer itt az ősz:
a fecskék tovamennek –
És én csak sírom ősi bánatát
ezeréves szívemnek.