Tudjuk, ha reggel sétákat teszünk:
még júniusban is vannak napok
amikor hideg járja át a testünk,
szemünkbe néznek hideg alakok,
és lúdbőrös lesz mind a két kezünk.
Sötétkék, hűvös, áttetsző az ég,
végtelen és tiszta a levegő
megérezzük a világűrök titkát
és a félelem dideregve jő:
Nem láttunk ilyet soha soha még!
A nagy hűvös csontunkon reszket át,
a télre gondolva indulunk haza –
Azt hisszük: most is izzik még a tűzhely
otthonos, édes piros parázsa,
csak azt várja, hogy rakjuk rá a fát.