A karácsonyfa olyan fiatal
s mégis zurran már, permetez ágáról
sok illúzió, tűlevélke, dal.
Surrogva néha össze-összekapnak,
aztán megáll az élet és a per –
A fenyőillat szobámba szorul
s a hullott fa alján senki sem seper.
(olv.szó) álmodozó ború
(olv.szó) fülembe
karácsonyfának lenni szomorú.
Aludni fogok, nem fogok zokogni,
amíg az idő halksuhanva száll át...
Ha egyszer mégis eljönne az angyal,
a hullott tűkben megszúrná a lábát.