Nem tudok hinni semmi szebb jövőben,
valahogy minden, de minden beteg
a szerelem is őszi ködben alszik –
most hullanak az akáclevelek.
Ezek a hulló levelek:
az én kis verseim
bús üzenet az embereknek – távol,
tavaszért küzdő, rokkant katonák,
miket a lelkem mindörökig ápol.
Hullnak, szitálnak,
alig-alig élnek –
Mindenkinek szól! Sirassátok el –
(Szeretném mindet megcímezni szépen,
s feladni postán, – ajánlott levélnek...
Aztán rádőlni a kopott, kerek,
szomorú postafalra
és sírni, sírni, zokogni napestig,)
– mert hullanak az akáclevelek.