A vadgesztenye virága lobog.
Sötét dómokban zúg az orgona.
Testünk fel-felsír a forróság után
s kezünkben tüzes könnyeket sír a gyertya.
Fehér ágak hívogatnak,
de nem adhatjuk egymásnak magunkat,
csak piros narancsokat adunk,
s apró törmeléket a nagy tükörből.
Bementem hozzád és nem ismertél.
Megálltunk a hársfák alatt
áttetszőn és zavart áhítattal
és nem kérdezted meg, hogy honnan jöttem.