Cibálja a fákat a szél,
cibálja a fákat a szél;
Úgy lógok ki az élet ablakán,
mint tépett zászlórongy a rúdon,
belém kapaszkodik a szél,
cibálja a lelkemet a szél.
Mindig vihar, mindig vihar,
nincs az embernek percnyi álma,
tülkölnek az autók,
a pocsolyák szemébe vágnak
szeges ostor a hátán
üvöltés tajték a száján!
Gyermekingben kell futni a bölcsőtől
a vérbefutott szemű őrületig.
Holnap keresztül török az angyalok
őrtálló seregén.
Holnap az Isten lábához kúszok
mint egy meghajszolt, megvert kiskutya
s ott nyöszörgök a békességért!...