Kileng a hold az égnek ablakán.
Fejem körül a jázminbokrok
nehéz illata füstölög.
Messziről emberek kopognak.
Mellükön kicsi piros lámpák:
piros szívek, szerelmesek.
A halál valahol összerogyott.
Elejtett kaszája sikoltva zeng
egy ódon ház falán.
Ha kedvesem most látná arcomat,
velem jönne, ahová én megyek
s együtt kérdeznők a titkot:
Nem elég árnyék az ember?
A holdfényben miért kell neki még egy,
mely sarka után leselkedik?