Azt mondta:
ha virágzik a kőris,
majd visszajön ő is.
A kőrisfát nagyon szerette,
s mikor azt mondta,
zárva volt az ajka,
gyertyák lobogtak mindenütt
és koszorú volt rajta
s valaki zokogott felette.
Azóta negyedszer havaz,
negyedszer lettek
friss, napsugár-vertek
a kertek,
negyedszer jön el a tavasz.
S én mégis minden este,
lankadt fejemmel
párnára esve,
addig susogom és imádkozom
rögeszmés hitemet
míg el nem nyom az álom:
Ha virágzik a kőris,
majd visszajön ő is!...
– – – – kőris – – – – –
– – visszajön ő is! – –