Vállamon ócska, színtelen palást.
Mindent nyűgöző, merev unalommal
Századszor végzem el a számadást:
Valami hiányzik.
Üres a szív,
semmi se hív,
halkan pereg a fákról a levél:
Lassanként minden hiányzik.
(Talán kéne valami...
Talán csókolni kéne valakit...)
Kopog, zuhog az őszi eső,
őszi tarlóként a lelkem is ázik
és százegyedszer kezdek el számolni:
Valami hiányzik.
Valami hiányzik.