Felhők szaladnak. Házikónk
habfüggönyét szél lengeti,
zizegteti halk-hűvösen
az ócska könyvek lapjait.
Hűs hallgatás és hű mosoly.
Fehér ruhákba öltözünk.
A tiszta szív derűs dalát
csobogja künt a lassu víz.
Október, csend és szerelem,
halvány, borús táj, életünk –
Mikor zengek már rólatok
el-nem-mulandó éneket?