Lilakék port a néma est ver
s az est porával szállsz magasra,
hogy utolsó vizsgádra állj –
A nagy teremben vár a Mester.
Téged, Testvér, nem féltelek.
Aki előtt te mostan állasz,
szigorúan is örök Jóság –
s te gyerek vagy, olyan gyerek!
Mégis van, Testvér, aggodalmam:
Ha véletlenül én is, én is
szóba jönnék és kérdeződne...
Meséljél neki nagyon halkan.
Mondd, hogy az esti imádságom
most is a régi, régi még
s mindig megbánom, mikor daccal
sapkámat néha odavágom.
Mondd, hogy a régi biblia
most is itt nyüzsög a lelkemben:
Hegyi beszéd, virágvasárnap,
feltámasztott Naim fia,
a farizeus és a vámos – –
... Vagy elég tán, ha annyit mondasz
susogva a Mester fülébe:
... “Nagyon sápadt és nagyon álmos.”