Hosszú heteken át,
téli estén, ibolya szagú reggel
nem találtam a békémet sehol,
mert harcoltak a Versek az élettel.
Csata volt bennem:
Egyfelől színes, csengő ütemek,
jácintos álmok, lámpionos vágyak
melyekkel a szíveknek üzenek;
másfelől csúfosan
vigyorgó gondok, falanx csatarendben,
álig fegyverzett napi unalom – –
Mindörökösen háború volt bennem.
És szóltam egyszer:
– Ha belepusztulsz, csak magadra vess!
és sírtam, sírtam, sírtam egész éjjel
és másnap reggel: győztes lett a vers.