Örömkönnyek – emlékbe vésünk, –
amelyek megáldották
a mi születésünk;
patakzó, éjji könnyek
mik betegágyunk párnájára
fájón ömöltek;
patak szent, mély forrásból,
mely áradt, zuhogott
néha búcsuzáskor;
lélek termékeny földje,
anyai szeretet
villogó gyöngye;
ma bokrétában mosolyog:
kis, fehér-gyöngyű gyöngyvirág lett,
fehér-virágu gyöngyvirág lett,
mit könnyezőn megcsókolok.