Csuda – fa!
Gyönyör – fa!
Álom – fa!
Szép karácsonyfa! Életem!
Sohse hittem, hogy ilyen szép lehetsz,
hogy karácsonyra fénysugárban úszol
és minden minden angyalszárnyú ének
s az ige máma Teneked is úgy szól:
megszületett a fény!
Mennyi szép csudát aggatott reád
hívő gyönyörtől reszkető kezem:
mosolygó almát
ezernyi jót,
csörgő diót
és az egyetlen igaz ékességet:
a Szeretet hatalmát!
...De nézd, sötét a jászol,
a tikkadt sötétségben
fekete démonok
bitófát vernek:
kipp – kopp, kipp – kopp – –
míg két szemét a vaksötétbe fúrva
várja a szívek fáklyalobogását
a Gyermek.
Csuda – fa!
Öröm – fa!
Álom – fa!
Szép karácsonyfa! Életem:
Ragyogó színre festett!
Illatos ágaidról
hadd vigyek Neki legalább egy gyertyát,
– ezt az ujjongó, csacsogó kis verset!