Szökdécselek,
s a szelek szárnyán szállani szeretnék,
s pajkosabb vagyok a pajkos gyereknél.
Körbefutom a nagy-nagy rózsakertet,
tépek, lerázok, leszakítok mindent,
hamar, hamar...
és két karomon felgyűröm az inget
úgy dúskálok a millió virágban,
simuló, meleg, rózsaszín sziromban
s öles nyalábbal szorítom szívemhez
az egész rózsakertet!...
Már egész nagy halom!...
Házmagasságú széles szirom-boglya!...
– Most belevetem magamat
s befurakszom a kellős közepébe
és úgy fekszem hanyatt
és várom, hogy a piros puha fészek
álmosítson el terhes illatával.
...Olyan édesen fogok szenderegni:
megárnyékoznak a kert összes fái,
s ha pajtásaim jönnek,
utánam kutatnak,
– nem fognak megtalálni.