Fehér keszkenőt leltem tegnap
folyóparti ágak felett –
Azóta nézem, egyre nézem:
kié lehet?
Az a babonás kicsi kendő
olyan nagyon szívemre ül.
Bármibe kezdek tegnap óta,
nem sikerül.
(A szeme kék volt, haja szöszke,
a habokból elémbe fut...)
Bódító illat, gyilkos álom
és nincs kiút.
Meghalt és nem is született,
Fehér virággal ring az ár –
Ezért a gazdátlan kendőért
be kár, be kár!...
Kertemet félig lekaszáltam,
de kőbe csorbult a kasza.
Fáradt lélekkel ködbe nézek...
Gyerünk haza!