Sétáljunk lassan a nagy liget árnyán,
s fehér kavicsot dobáljunk játszva.
Mondani szeretnék valamit néked,
Érzem, hogy különös titkokat rejtek,
de hiába próbálom szavakba szedni:
tágranyílt szemednek bámuló fényén
megtörik minden beszélő vágyam
s hiába szeretnék reggeltől estig
valamit mondani, ami úgy éget!...
Szeretnék valamit mondani Néked,
Bókoló fák alatt, susogó zajban
figyelj egy kicsit, ha sípol a szél;
mikor a hársfákat borzongva rázza,
s zúgnak a levelek,
s némelyik némán,
suhanón lepereg
s minden zúg, suttog halk örökös titkot,
végtelen bánatát siető ősznek –
Figyelj egy kicsit, ha sípol a szél:
Ugyanazt akarom mondani én is.
Megérted, nem érted – egyre megy – nem baj, –
csak sétáljunk lassan a nagy liget árnyain
s fehér kavicsot szedve az úton,
dobáljuk, dobáljuk, dobáljuk egyre...