Mainapság, amikor gond, az átok
az ember szívét sárig letaposta,
fűzzünk csokorba rózsaszínű áldást,
s ilyeneket is röpítsen a posta!
Fűzzünk csokorba arany napsugárból,
lilaszín ködből, színes szivárványból, –
ezüst-szavakkal kössük össze szépen,
hogy igen-nagyon örüljenek távol!
Szálljon el szívünk minden dobbanása
patyolat-postán, fehér galambokkal,
s szűrődjék halkan mihozzánk cserébe
a lakodalmas, vígan ujjongó dal!
Áldás-özönben, mirtusz koszorúval
mosolyogjatok, nevessetek egyre –:
Ennek a búba forgatott világnak
jaj, úgyis olyan kevés ma a kedve!
Ma csupa hitet sugároz felétek
ki e sorokat lassan ide rója: –
Virágos éjek éber éneklője,
áldásos álmok árva álmodója.