Esik, esik, esik.
– Átlátszó, gyöngyös cseppek
peregnek le az ablakon,
míg elgondolkodom – –
Esik, esik, esik.
Nem régen szép volt, sugaras:
a szürke por is
aranynak látszott,
mikor a tűz-csók rajta játszott –
Nem régen szép volt, sugaras.
Miért most ez a bús sötét?
Ez a borulás odakünn,
ez a borulás idebenn
s miért ül fájós szívemen?
Jó Istenem, miért?
Míg lelkem haló álmai
a múltat keresik,
idebenn hull a könny, hull,
s odakünn esik az eső, –
esik, esik, esik...