Tudod, testvér,
a régiek már régen holtak
és olyan nagyon mások voltak
és olyan áldott-egyszerűen mondták:
– Szeretsz?
... – Szeretlek – ...
Boldog vagyok. –
Láttad már, mikor sugaras a tó?
Hát ez is ilyen:
egyszerű, szép és nagyon megható.
A mi életünk vadabb, szelesebb,
(és keserűbb is a mi életünk)
csak mikor este keresztet vetünk,
zsondul kicsit a sok ezernyi seb.
Álmunk: kigyulladt őszi rengetegben
tovaharapó, végtelen avar-láng –
fáradt, kietlen új poézis:
mindig mást mondunk,
mint amit akarnánk.
Önnön lelkünkbe nagyon mélyen nézünk
és minden zűrzavar:
Lavina gördül, fehér rózsa nyílik,
szennyárban úsznak hópihéjű hattyuk – –
és zokognak, hogy mi már nem mondhatjuk
ilyen egyszerűen:
– Szeretsz?
... – Szeretlek...
Boldog vagyok.