A fodrozó víz vágtat
és köszönti kezünkben
a kifaragott ágat.
Porban a fáknak szirma
s mi kíváncsin kémleljük,
hogy mi van rájok irva.
Ajkunkon elkopott dal
és lassan indulunk
az érettségi bottal.
Úgy szorítjuk a kézbe,
mint égi, régi jussot
– a jövendőbe nézve.
Mint drága ősi jussot,
mely vagy jogar lesz nálunk,
vagy kemény koldusbot.