Eredj papír, fehér papír,
ahová küldlek, csak eredj –
rohanj, rohanj szép szárnyalással
ne állítson se völgy, se hegy!
Te reád várnak meleg szívvel,
otthont kínál a szeretet –
és valót mutat minden ember
és nem betanult szerepet.
Megsimogatnak puha kézzel
– csoda, ha lángod nem lobog! –
Feletted fényes, meleg szempár
bársonyos tűzzel mosolyog.
Ahova küldelek, nincsen ősz még,
tarolt fák alatt bús alak,
kacagás járja, friss ujjongás
és napsugarak hullanak.
A te gazdád olyan búsongó,
ha ül, ha jár, ha sír, ha ír – –
Rohanj, suhanj szép szárnyalással,
repülj papír, fehér papír!