Bizony sok csoda történt már e földön
és azóta is történt jónehány,
mióta álmos életemet töltöm.
Kiszikkadt vén fa kihajtott a dombon
s valami hasonlót akartam én:
Király akartam lenni, bizony mondom,
vagy ha a hóra nagy árnyékok nőnek,
kis székely porták előtt felcsapó láng,
csodának, szépnek és melegítőnek.
Nagyratörésem kihült és idült
s homályos szemmel, könyörögve mondom:
Hát itt van minden, ami sikerült,
dohány, morfium, szegfűillat, ánizs,
ködös hegyeink rossz vinkó-bora –
Igy lesz ez holnap és holnapután is.
Testvérek, bocsássátok meg a tettem
s feledtessétek el nagyon ölelve,
hogy csak efféle pici csoda lettem.